Kedves Sport(os) Szülők!
Egy fiatal sportoló számára természetes, amikor a szülei viszik-hozzák őt edzésre. Ha már kiskora óta, ebben szocializálódik, ez lesz neki a megszokott. A szülő(k) számára is ez lesz a normális hétköznapi és hétvégi élet. Amennyiben a gyermek időközben hobbi sportolóból átvált élsportolói létre, a család élete egészében felfordulhat. Minden addigi energia hatványozódik a sportoló fiatal irányába, s már egy idő után ez lesz a természetes. De mi történik, ha útközben a fiatal mégis meggondolja magát és sutba dobja az élsportolói létét? Hozzáteszem, itt már sok-sok év eltelt, amit a szülők aktívan támogattak. Koránkelések, távoli meccsek, versenyek stb.
Mi történik akkor, (szülői nézőpontból ugyancsak) ha a gyermek már nem tart igényt szülei támogatására. Ha már egyedül szeretne a meccseken szerepelni. Ha már nem igényli, hogy szülei ottlegyenek a lelátón és szurkoljanak neki. Sőt, kifejezetten megkéri szüleit, hogy ne legyenek ott a tétmérkőzés során, mert akkor nem tud koncentrálni.
Mindegyik esetben az a közös, hogy a szülő, úgy érezheti, hogy az addig befektetett energiái, gyakorlatilag köddé vállnak. Sokan úgy érezhetik, hogy a gyermekük ,,hálátlan”.
Ha a gyermeknek sok az élsportolói lét, az nem kudarc! Megpróbálta, mindent beleadott, de belátta, hogy neki ez nem élhető. Ez egy hatalmas tapasztalat, amire büszke lehet!
Amennyiben már egyedül ,,állna talpra” a versenyeken, – szülői háttértámogató munka nélkül – az sem baj! Sőt, legyünk büszkék gyermekünkre, hogy már a szülők nélkül is megállja a helyét. Ez nem a szülők ellen szól! Ez mind a gyermekről szól!
Élete első pillanatától kezdve szerencsés az a gyermek, aki szülei támogató jelenlétét élvezheti! Ha gyermekünk már nem lesz élsportoló, akkor se szeressük őt kevésbé! Egy gyermek életében a szülő mindig is a támogató, szeretetteljes, gondoskodó, biztonságot jelentő pontját fogja jelenteni. Mindegy hány edző, gyógymasszőr, dietetikus stb. volt jelen az életében, a szülő(k) szerepét sosem fogja senki sem pótolni! Kedves Szülők, ne féltsék pozíciójukat! Előnyből indulnak! 😊
Amíg gyermekük (él)sportol, hagyják, hogy az edző legyen az edzője; a coach/pszichológus az, akivel megbeszéli a belső dolgait; a dietetikus, akire rábízhatja az étkezéseit; avagy a masszőr, akiben megbízhat, hogy felfrissíti és izmait egészségben tartja.
Így a szülők feladata ,,csak” a szeretetteljes támogatás! Leghatékonyabban úgy tudunk működni, ha mindenki a szerepe szerint tevékenykedik! Ne vegyük át, más szerepeit!
Elég egy szerepben helytállni! 🙂
by 